Oly üde vagy kedvesem,
Akár az a rózsa,
Melyre rászállt a harmat
Hűvös cseppje.

S mily csodásan csillogott az a rózsa,
Azt csak szépséged múlta felül,
Nem ragyogott egy drágakő sem szebben,
Mint szemed a hajnali napfényben.

Egész életemben át vele nézz engem,
S benne látom majd szíved tisztaságát,
Boldogságunk tiszta lelkét,
Mi összetartja szíveinket.