Egy kis pocok azt gondolta
Nem elég a saját gondja.
Pocokságának már régen kijár
Hogy Ő legyen a pocokkirály.
Összehívta a pocoknépet
Mondott nekik sok-sok szépet:
Pocokjaim egyet kérek tőletek
Mától és majd mindhalálig
Én legyek a fejetek!
Pockok népe egy pocokként
Kiabálta: Éljen éljen.
Pocokkirályt választottak
Odakint a hideg jégen.
Dolgos pockok búzaszálból Rágták
Szabták szőtték vonták húzták
„Hozzatok még még még búzát!”
Míg legvégül összerakták
Pocokkirály trónusát.
Pocokkirály trónra lépett
Ígért akkor hegynyi szépet.
Volt is köztük vigadalom
Mulatott a sokadalom.
Eltelt a nap az ünnep napja
Korrant egyet a király hasa.
Uzsgyi gyorsan lusta népség!
Hozzátok a gabona magokat!
Lesz majd bajusztépés!
Csipkedjétek magatokat!
Ezer pocok szalad széjjel,
Lótottak futottak egész éjjel.
Összehordtak hegynyi magot,
Közepében a király lakott.
Evett is ő rendszeresen
Napi százszor mint rendesen .
Izzad hátak verítékén
Étvágya meg nőttőn nőtt
A magadó miatt meg
A Pockok népe feje főtt.
Mi lesz mostan mivelünk
Pohos pocok feleszi az élelmünk ?
Összesúgtak pocokfejek
Megrágták a dolgokat
Követségbe nagyon félve
Elküldték egy tagukat.
Legyél szíves kedves Macska
intézd el dolgunkat.
Hozzunk neked drága kandúr
Teli köcsög ízes tejfelt.
Csináld már úgy hogy másnapra
Királyunk ne legyen felkelt.
Kandúrbandi somolygott egy darabig
Majd követte a követet
A réti pocok lyukakig
A pockok ottan megmutatták
Hol lakik az uraság
Macska fejét beledugta
A királyt meg hamm bekapta
Pockok népe igen vidúlt
Nem kell többé tűrnünk kényúrt
Táncikáltak körbe-körbe.
Egyikük sem nézett előre
Pedig a kandúr még nyalta a száját!
Emelte a lábát kitolta a karmát.
Estére csendes lett réti vég
A pocokságról se hallott senkise rég.