Tavasz van.
Mint akit életre vertek,
A világ csupa kék-zöld.
Acélszürkén néz a tóba
Néhány megszűrt sugárnyaláb.
Tavasz lehet, azt hiszem,
Mert zsong, ami a vérembe kerül.
Fáj a reggeli görnyedtség
Minden örök hétköznap szótlan zsibongása
A szívdobbanástól kövér közöny
És a szikár érzéketlenség.
Az lehet... úgy hiszem,
Mert nem tudom lezárni a szám,
S a szívem csikorog, olajra szomjas
Jólesik a kiizzadt magány
És a jövővel vemhes éjszakák;
Tavasz van, szertelen és hűvös,
Cseppekből szőtt rapszódia;
Tavasz van, ezt mi sem bizonyítja jobban,
Mint hogy füstölgöm,
Amíg mindenem lángra kap.

2007 04 02