Kicsit most olyan, mintha
Gyűlölnének, csendben, titokban.
Mintha suttognának rólam.
Rég elrejtett szorongás
Gyűrt most ismét maga alá,
Sokévnyi leláncolt lét után
Most megbosszulja önmagát.
Úg érzem, tévhitek cifra lánca,
s fejemben démonok tánca
Kínt fájdalomra halmozva
Épít bástyát szívem köré újra.
Elrejtőzve a fürkésző lények elől
A fal majd vastagoduik s nő,
Áttörhetetlenül mindent felőröl...
De tudom, érzem, néha majd ledől.
Ledöntik majd erős szavak,
Vagy ledöntöm menedékem én magam,
Hogy néhány gondolat újra a véremet ihassa,
Lelkemet elnyelje, fekélyesre mardossa...
olyan, mintha gyűlölnének, csendben, titokban.
Mintha suttognának rólam
Szürke, hideg tavaszi napokban.