Forró ólomzuhatag
Vájt ekkora űrt bennem.
Ezer üreg és duzzanat
Nyomorítja lelkem.

Nézem az éjjelt:
Vajon rajta is átszitált
S csillagokat érlelt
Arcán, dajkálta földi fájdalmát?

Álmomban megtagadom önmagam
S úszom boldogan
A végtelen habokon,
Megfeneklett roncs-önmagamon.