Hullócsillag a szivárvány felett,
Csönd van,elnémultak a fegyverek;
A csata elfeledte azt is,hogy élt,
Mezőket nem áztatja szennyes vért.

Végre csönd van,nyugalom és béke,
A Föld is fellélegezhet végre,
Békésen csörgedezhet a patak,
S vidáman úszkálhatnak a halak.

De hol marad innen az ember,
Az a csúfos faj,a némber;
Legyőzte,leigázta magát,
Eltűnt s kivégezte önmagát...