Arcturus-Master of Disguise

Nem! Ezen álarc csak bűnös dísz
megvilágítva egy remek grimasszal
lásd és nézd, kegyetlenül irányított,
Az igazi fej, és az őszinte orca
Visszafordul az árny arca alá, mely hazudik.
(Charles Baudelaire)

Ő a szentségtörő a szentség köntösében,
Ez álnévvel feltételezte,hogy ráismerek
A szemeiben az akaratára
mikor csalogató és fortélyos, a hatás
az bűnös és gonosz cselekedet.

Úgy keresd hiába,
Ő a testet öltött gonosz
S elrendezte a csodás természet.
Felismerhetetlen lesz még az éles szemnek is.

Mániákusan üldözöd Őt,
S nem veszed észre,hogy ezért lett egy
ki megsemmisít ily’ büntetlenséggel.

A barátod lesz, de
a szent sok sátánit rejt
Megvető, ismered
A saját Istened adta ostobaságod.

Kérdésben szólít
mely színlelt szerénység
s végül a gúny tárgyává tesz.

Azt hitted számkivetett
kit a társaság kizár
De oly sok őrjöngések közepén
Mulandó hangulatban ünnepel

A szenvedély szigorú Úr
Ám szerény szolga is
Mikor megfosztott a sima utaktól
Előtted sétál a vizen
Bohócot csinál a királyokból
Elbűvöli a vendégeket,Ő a bálkirály
S az álruhák mestere

Ő az ezerarcú herceg-
az elbűvölő bolond mosolya
mi meghívja az elmúlás okát
s a fantázia hízik
Kifürkészhetetlen, ó Igen!Kitölti haragját
Valahol éj s nappal közt
Ő az álruhák mestere