Elszállt!
vagy elmenekült?
nem is tudom már,
így elhidegült
s elkerült.

Nem néz többé szemembe,
régi estét feledve
melyen ajka
-a jó dajka-
félve kérdezett.

Nem ülök többet már
itt, maradt az álvár
s ki itt hál
- bár-
nem taszítja mélyre
Álom...

De, bánom!
Az arc
mi szánom
lefelé a lejtőn,
megáll majd a tetőn.

De átbilleni nem tud,
nincs, ki Erővel hatna oda.
Lenézek.
Hirtelen,
Vörösszínű szánom
-végtelen-
S hangnélküli
Angyali kánon;
adná tudtomra
halna nyugodva
-mélyen a légben
a szél árterében-
nincs átesés
csupán kelletés.

Leszáll egy angyal
keserű fanyarral
arcán, s közli:
Büntetésül, Rád ezt mérte
az Ur
mert ily hanyagul
Éled
a kiszabott mértéked!

- Rendben, ez Gazdád
óhaja,
s izegve hátrál
a Szóló
új partot hozó
s bosszantó.

Meglelem Magam helyét
- Majd elveszti fejét-
Világon.
Nincsen szükségem Rád,
Rátok
s e állati rácsok
helyét átveszi Vád.