Perzsel a Fény
Kormos az Ég
Hazugság suhan a fák alatt
Halottból előtör a panasz

Felejtés!
Nem - üvölt a holt
Emlék, mi kezemben volt
Tévedsz!
jelen, múlt s jövendő
így telik az esztendő

Van, ki tovább él,
Soha!
Mit beszélsz, ostoba?
Elgurult...
Csorog a perc
múlik...
Miért szólsz hamisan?

Felületes vagy, Holtam!
Azt állítod:
nem értem a levél hullását?
Talán...
Elhagylak...
Árnyék nélkül maradsz,
E nélkül nem haladsz.
Felejtés...

Add Nekem véred
Vedd, ha ez a kényed!

“Lezuhansz,
majd elméd megcsal
szád igaz szóra nyíl
szemedbe könny tódul
szíved ver vadul
s az ablak bezárul.


Fejfáján annyit ír:
FELEJTÉS!