Útra kel a bagoly
csendesül a fogoly.

Felkeltem.
Fázom,
kinnt virágzik a jég
bennt vacog a tér
összebújik, majd elillan
tavaszt köszönteni.

Tükör elé álltam,
megálltam
s mit láttam?
Tekintet fosztott arc
pillant Rám

Képtelenség! - fut agyam felé
Lehet, hogy e tükör torzít?
serény kéz, szaporán tükröt fordít
üres a másik oldal
-Valaki bosszút forral-
töprengtem el.

Tükör visszaperdül
Ég alja kiderül,
A gondolat ebül
vész el
A harag szállingózik.

Kinézek,
Hull a hó,
Hajnalodik.

Tekintek a hamis valóságba
Se arc
Se érzelem
Se félelem
Se jellem

Ez lennék Én?!
Társadalom fagya
ilyen csókot adott Nekem?
Arcomon csupán dér dereng?
Bábu, ki a létben fetreng?
s nem eszmél?
de kacsint bár nem remél.

Vajh, elér a Tavasz?
s lesz-e oly ravasz
és türelmes
hogy várjon
-ne dirigáljon-
míg börtönöm enged?

De nézd,
mi van kezében még?
könyv s rózsaszál
Kezdet s Halál