Te vagy az Élet
aki elől menekültem
féltem és bujdostam
el előled

Remegve szólítottalak meg,
üres kezemben
emeltem Hozzád
néma lelkemet

Ritkán mertem szemedbe nézni
feledve a pillanatot
mely megigézve rendelt
a Múlt ködén át
a Jelen vihara felé.

A Jövő fellegi messze még
szemem célja a tavi rév
felé vándorol.

Célt keresve tévelygem
A hajnalban idelenn
De, játssz bennem
Emléket szerelem

Így a szürke ne tekeregjen
lelkemben!
Gyúljon belsőmben Gondolat
Amit talán Érzelem oltogat

Feledve a Messzeséget
temetve a hidegséget
Őrizve az ősi Lángot
eldobva a régi bábot.