Szirmot bont az Ősz.
/az is virág/
Nyíló világ
nyújtja karját.
Igényt tart rád.

***

Azt ígérted, jössz.
Rajtam kabát,
úgy várok rád.
Szél fújja át
minden szálát.

Szeged - szürke - sodra
lövelli, otromba
villamosát tárja.
Nyílj ajtó! (hiába)

Nem lépsz le róla.
Mondom: "Nahát!"
Gurul tovább,
s szél fújja át
e komédiát.

***

Csak ő nevet: az Ősz.
Úgy adja át
fondorlatát,
mint örök virág
levét, porát.