Lehet, tévedés e költemény,
miként lelkemben a vak remény.
Már vagy százszor eltemettem én,
had vesszek el csendben, könnyedén.

Drága, Prométheusz adta kincs.
Hála az én szavamban nincs.
Jössz, hogy békíts engem, óva ints.
A te reményed nekem bilincs.

Átok száll rá, ki kérdőjelez.
Mely könyv lapjára lett vetve ez?
Fent a Nagy Szent, ki kivételez
és üdvöt szór..., és bűnöst keres.

Mondom, tévedés e költemény,
miként rosszkor születtem meg én.
Ahogy kéretlen karol belém
és vezet engem a vak remény.