Hallgatag volt. Itt semmi zaj.
Köröttünk a homály pazar
titkolózós játékot játszott,
kitakarva a külvilágot.

Életjelek csak nyomokban.
Mélyet szippantva találtam
rá egy virágesszenciára,
e füstös szobába bezárva.

Megszólaltam. Hogy megértsem,
hadd töltsek el a fejében
öt semmiségnek tűnő percet!
Mert nekem mindent ez jelentett.

Mert nekem mindent ez jelentett,
kértem öt egyszerű percet.

Ahogy kimondtam, megbántam.
Magam vagyok a szobában.
Ha tudná, hogy valóra váltott
egy mélyen betemetett álmot!

Mikor egyszer csak kiviharzott
eltépve eme rozsdás láncot.
Eme rozsdás láncot.