Állok a peronon.
Nincs pénzem.
Nincs mit számolnom.
Az égbolt lesz a paplanom,
ma éjjel éberen álmodom

az el-elpattant húrt,
és, hogy el-elfogy az út
anélkül, hogy valaha eszembe jut...
ITT lehetsz otthon, VELE köss alkut.

Nincs új a Nap alatt.
S hogy él, tudom.
Nem kell akarat,
ott pezseg a bőröm alatt
egy hömpölygőn gördülő patak,

és egy el-elpattanó húr,
egy el-elfogyó út.
S néha még az is eszembe jut,
hogy merre kell, hogy nézzen, aki fut.