Te nem tudsz meghalni.
Talán kicsit élned kellett volna.
Kérdezed: miért mondom mindezt?
Hisz te nem ártottál soha
nekem.
De én bántani akarlak,
hogy nekem addig se fájjon.
Vevő lennél a hazug szóra,
s most sírsz az igazságon.

Milyen furcsa ez a lélek!
Bár a legfurcsább az, hogy van.
Mikor azt hiszem, már mindent értek,
fülembe súgják a hangok, hogy semmi sem úgy van.
Mégis bántani akarlak,
hogy nekem addig se fájjon.
Neked ne számítson,
hogy én soha nem azt csinálom,

te csak felfele nézz!
/Te csak felfele nézz!/

Leszek kósza foszlány.
Egész nap legelészek
Emlék-hegynek ormán.
Nem kell tudnod, nem kell visszanézned.
De most még bántani akarlak,
hogy nekem addig se fájjon.
Irigykedve nézlek,
míg te lógsz egy szivárványon,

hát felfele nézz!
/Te csak felfele nézz!/