Új világ, de régi a hibája
Mondd, mi nem változunk?
Dörzsöld csak szemed, Gomora lánya!
a próbálkozások száma
mutatja, mind hiába,
lemegy a Napunk.

Emlékszel még, Gomora lánya?
Szodoma gyermeke voltam,
azon az éjen nem védtelek meg...
az ég megszilárdult, s lecsapott szikla lángja.
Rángattalak, fuss és ne nézz hátra.
De te... meleg arcod dermedt márványra
változott... és én elengedtem kezed.

Beleszerettünk az új világba.
Szodoma fia, Gomora lánya...
Ékkövei voltunk, könnyé váltunk mára.
Nagyon már nincs is szavunk,
Lassan
lemegy a Napunk.