Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Ketzalkoatl
Alkotások száma: 153
Regisztrált: 2006-06-01
Belépett: 2022-05-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Dalszövegek (15)
-Versek (104)
Feltöltve: 2006-08-29 10:11:41
Megtekintve: 1702
Szonett induláshoz
A korhóziózabálta nyirkos korlátnak támaszkodok
a kompon, ami nem ismer múltat és holnapot.
A korai köd magábabújtatott mindent, de nincs hiány.
Jó így...kicsit fázok, meg fáj is a lábam. Ne nézz így rám!

Nyúz ez az élet. Mert annyira élek, hogy néha már ijesztő,
amit a szemeid tükre elém tár. Sóval hint be az idő.
Ne nézz így rám és ne érj hozzám! Félek, megfertőznélek
az időtálló emberi kórral, ami sejteti, hogy van lélek,

mert belölről harap, rúg ,csiklandoz, ha előjön néha.
Igenis meghalsz, ember! De addig is ne légy léha!
És ha már fogytán a szendvics, a kóla, és a tréfa,

akkor szállj fel a kompra. Mondom, ne légy léha!
Mit számít honnan jövünk, miért, hogyan és hova?!
Úton lenni. Addig jó távol, míg várnak haza.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-05-30 10:02:24
ez sztem személyreszabott, én azt gondolom erről, hogy ha mennél, akkor indulj, s ha hazavágysz akkor térj haza. Minden esetben eldobsz valamit és kapsz helyette mást.
2008-05-10 00:08:58
Indulni legalább annyira izgalmas, mint úton lenni. Én jobban szeretem, mint a megérkezést. Üdv.!
2008-04-17 15:44:07
ritkán kapok olyan véleményt amit meg kell fejtenem, de tetszik a dolog