Fülbemászó dallamok, képek.
Tudom jól,hogy szeretnétek,
de nem fogtok belém mászni.
Minden ami jó, attól félek
csak azért jön,hogy ha tényleg
itt a vége,nehéz legyen odébb állni.

Játsszuk azt,hogy szépen, csendben
leosonunk, és kint a kertben
megpróbálunk egy kicsit úgy csinálni,
mint akiken nem fog az élet.
A bűn,a csillogás,és a fények.
Játsszuk azt,hogy a zenével lehet szállni!

És miért jön bármi,
amivel nem tudok bánni?!
Aminek nem lehet mit csinálni.
És miért kell hibázni,
a végét kivárni...
miért jön bármi?!!

Néha,tudom,tényleg furcsa,
hogy bedőlünk újra meg újra
ugyanazoknak a hazugságoknak.
Van aki mindig ugyanazt fújja.
Talán tényleg azt hiszi, hogy tudja,
helyet szorít magának az álmoknak.

És azt játssza,hogy minden rendben.
Nem látja senki,mikor megretten
a sok kis váratlan változástól.
Eltorzulnak a bűvös fények,
már nem is sejti,mi lehet a lényeg.
Felébresztették az álmából.