Voltam én mindig mosolygós jó pofa srác
egy bohóc kin mindenki boldogan kacarász
akit nem tudott legyőzni a mélabú
és azt hitte sosem lesz szomorú

Aztán lettem egy egy szomorú árva lélek
kit egyszerre ezernyi kínok téptek
aki azt gondolta rajta senki sem segít
és a sors végül pusztulásba taszít

Aztán lettem hallgatag komor legény
kiről mindenki azt hitte hogy mindent túlél
akire azt mondták hogy a talpára esett
ilyet nevel a föld ma keveset

És most vagyok én egy meggyötört ember
aki a rengeteg gond alatt a földre térdepel
aki úgy érzi be van varrva szája
mert nem tud pedig kiabálna.