Ülök fáradtan, az utamat megjártam
Vad ösvényen, a hossza végtelen
Süt rám a nap ,szél fújja arcomat
Figyeld a csendet, s őrizd a rendet
dalol a madár ,ha párjára talál
Én vagyok magam, nem szól senkihez szavam
Ez a hely kell, hol begyógyul a sebhely
Elszáll a bántó szó, és minden mi fájó
Feltölt erővel, segít ő ha kell
Szomorúság, búskomorság
eltűnik itt, hol a büszke sólyom visít
Ez kell nekem, itt élem életem