Vándorlok egyedül a messzeségbe
szebbnél szebb tájakon mezőm, erdőségbe
úttalan utakon bolyongok hozzád
maradnék szeretni mennem kell tovább

Mennem kell! Túl sok a megtört szív amit
meggyógyítani egyedül csak én tudok
mert én vagyok a gyógyír mindenre mi fáj
Eljövök még hozzád, hogy ha kellek kiálts!

én eljövök hozzád ha kell sötét éjszakába
elűzök mindent míg nem hív a reggel szava
akkor odébb állok a zord sötétséggel
ha újra kiáltasz visszatérek a napfénnyel

Egy örökké valóság míg vigyázok rád
én leszek hajlékod, takaród párnád.
Nem kérek semmit, nem kell csóközön
csupán csak egy szó annyi hogy köszönöm