Annyira nem jó most szeretni téged,
Annyira rossz elhalni; már a zene sem éltet.
Rossz várni minden percben a keserű véget,
Amikor hozzám szólsz: minden szavad éget.
Hazudok magamnak is, negédes álboldogság
ez a szívemben kötött kettős fájdalom házasság.

Én nem szólok már, hogy fáj,
Téged egyáltalán nem érdekel,
Ha előre sietsz az életben, nem mondom hogy várj,
Csupán némán követve Téged, veszek el.

Valaki elvette a könnyeim, a mélyen fekvő érzéseket
Álcázást tett helyébe, és önmarcangoló kérdéseket,

Nem tudom mi az Élet,
Csak oly rossz most szeretni téged,

Ha bántassz, legalább azt vedd észre amikor összeesem.