Átázott magas barna homokfalak,
Keserűen máló mész,
Csatakosan kapirgáló árnyalak,
Elfogyott a józanész.
Kong a sír;
Halál üvölt a bűnösre;
Hajszálon feszített íj
Minden nyögése.

- Jajj, mondtam vigyázz vele,
Tündérmese-szép fiam, vigyázz.
Vadrózsa-szerelem eledele,
Csatornában nyugvó a románc.
Úgy mondtam vigyázz vele,
Gyermeki hangja tiszta víz,
Újbegyei közt játék a szerelem,
S szájában a halál az igazi íz.

De nem vigyáztál,
Arzénzöld-szemű szép szeretőm,
Minden tetteddel csak hibáztál,
S csókja utolért Hold-delelőn.
Én mondom: nem vigyáztál.

Álmatag Kedves, lilás a bőröd,
S homokfalak közt fekszel mélyen rég,
Teste volt testeden saját tőröd,
Sírodat fonja ezernyi szép emlék.
Eltűntél, homokdűnéken túl: eltűntél,
Ezüsthajú szeretőd zokog sírodon:
Könnye súgja: bárcsak itt lennél,
S gyilkosod veszne rejtett titkodon.
Vesszen a bűnös.