Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lidércfény
Alkotások száma: 39
Regisztrált: 2006-05-27
Belépett: 2013-04-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Egyéb prózai alkotások (2)
-Versek (36)
Feltöltve: 2006-05-27 17:35:35
Megtekintve: 1594
Cím nélkül (Rohan a sok farkas...)
Hasadó csend.
Megerőszakolt áhítatomon
jajjong a szűz hóhér.
Már fojtogat az üresség;
fáraszt a világ.
Rohan a sok farkas,
s tépi saját nyakán önmaga fiát.
Keserg az ember:
keres mindig másban hibát,
de rohan a sok farkas,
s tépi saját nyakán önmaga fiát.
Száraz homok talpam alatt;
lassan némává esve magamba fordulok:
hanyat fekve, holdra nézve,
az élet már nem titok,
az élet már nem titok.
Napfény könnyek a szememben,
mint üvegcsillagok;
Ezernyi el nem árult titok:
Elment az eszem, megfulladok.
Rohan felém a farkas,
s tépi tenmagad hibája miatt
önön fia nyakát,
Én pedig fekszem a földön,
vörös homok avaron -
Íly mély ravatalon, halálomban,
már teljesen enyém a világ -
a farkas pedig csak tépje önmaga fiát.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-02 11:51:43
Érdekes, hogy pont ezt mondod, mert nekem is amikor először visszaolvastam ez jutott róla eszembe :) Köszönöm szépen :)
2006-05-31 23:18:39
Váó...El tudnám képzelni ilyen siratóének-stílusban énekelve..Valahogy teljesen egy ilyen előadásmód ugrott be róla.Nagyon szép!:-)