( a drága, vidám pocakoshoz)

Van láb, két kar és váll.
Stabil test, mit megpróbáltatás ráz.
Nincs űr vagy üveges tekintet,
pedig környezeted naponta megrendíthet.

Kintről jössz, hol jó a látszat
de csal a másnap.
S bent remény használható,
ha az élet hajszálon lóg.

Valahol testek rohannak,
értékek úsznak
az önzők harapnak,
fölösleget alkotnak.

Te a bensőt is látod
hős gladiátor,
hol érzelmek hánykolódnak,
életek átértékelődnek.

Látod a reményt, vagy alkotod azt,
mi neked egy szó, másnak mindent ad.
Füttyszódban az erő, varázsdalként cseng,
Szemekben egyszerre a jövőkép dereng.

Te mindenképp hős vagy, bátor katona,
Nálad minden más, te vagy a szeretet otthona.
Rád néznek, s nem félnek kaszás csuklyástól,
Hisz te integetsz nekik, az örök vigyázó.