Nyúlik a kéz,
a távolba néz.
Kilincs a messzi,
jövőt jelenti.
Remény és sugár,
fény és kacaj,
a fal mögött robaj
s világos harc.
Viaskodó felek,
dübörgő zörejek
Mi van odabent,- kérdezheted.
Robogó rettenet,
roppant érzelem,
s nem más, csak egy ajtó
a köztes védelem.
A küszöb a híd
a két világ között,
Ám itt az akarat-nem a tériszony-
mibe lábad akad.
Ott lennél, ha tudnád,
hogy kell lépni hármat, s egy nagyot…
Ellenben félhomály lepi el minden napod.
Eltáncolsz a Föld keresztbe tett vas hídjáig,
Hogy mielőtt átlépsz, újra visszafuss a kályháig.