Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Estranged
Alkotások száma: 82
Regisztrált: 2006-05-15
Belépett: 2017-11-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Versek (5)
Képgaléria
-Rajzok (31)
-Digitális alkotások (3)
Térbeli alkotások
-Agyag (17)
-Papírmassé (21)
-Viasz (4)
Feltöltve: 2006-06-03 14:46:12
Megtekintve: 1889
ÉLÜNK
Csillagok útján, vak álmok
Szárnyatlan szárnyán
Suhantunk a szivárvány felé,
S reméltük alatta könnyedén
Átfuthatunk, mert mi,
Emberek fiai vagyunk.
Láncolt vágyak a testhez
A lélek örök ellenfeléhez
Csatolva; vívódik örökké :
Mert tudjuk hogy vagyunk ,
De nem tudjuk hogy miért.
Nincs társ, nincs meghátrálás,
Versenyt futunk az idővel,:
De mindenki belefárad idővel.
Vak lovak hátán, háttal
Látjuk, az elveszett tájat.
Nem tudjuk merre megyünk,
Nem tudjuk hová érünk.
A sok kéz közül kiét fogjuk,
Hallgassunk-e rájuk?
A ló most ledobott,
Te landoltál, sár megfogott.
S most te lettél a vak ló,
Kibe mindenki belerúgott.
Rúgott, rúgott s te, lassan megunod.
Hiába unod; sűrű a bozót,
S a csillagokat, nem látod.
Most már nem bánod,:
Kinek a kezét fogod, s mocskolod
Csak segítsen az égig,
Vagy legalább az emberi létig.
A bozótban kotorsz,
S egy rózsabokorba botolsz,
A lényeget még mindíg nem érted,
S magadtól megkérded,:
Élek ,élek de miért vagyok,
Hová, kihez, mihez tartozok?!?!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-28 13:46:23
A vers kezdetén azt hittem, hogy egy vidám verssel lesz dolgom...hát tévedtem:) Tudod, ha leesel a lóról akkor fel kell állnod és vissza kell másznod rá. Segítséggel vagy anélkül? Regélhetnék neked órákon keresztül, de csak annyit mondok, hogy olyan egyedül vagyok mint az ujjam és még mindig élek...és JÓL élek. Erősek vagyunk...csak így tovább...gratulálok. Laeya