Mérföldeken keresztül, örökké üldözlek,
Beteges vággyal magamhoz ölellek,
Szemem csillog, szám torz vigyorban,
Hiába kapaszkodsz már halott irgalomba,
Azért is kiharapok nyakadból egy darabot,
Magamban táplálva a bennem levő állatot

Őrült mosollyal harapom élettelen tested,
Kezemmel tépve szét hasfalad, szíved,
Rágom magam Beléd, vérben ázik arcom,
Míg beleidet élvezettel nyalogatom,
Aztán fogaimmal tépem , ahol érem,
Így halott testedet megemésztem

Könyékig járok hideg tetemedben,
Ideges kacajjal mindet kitépem
Ami valaha Tied volt, most az enyém,
Epéd, gyomrod, szíved, májad , veséd,
Arcomhoz nyomom, kéjesen harapom,
Szörcsögve , mocskosan táplálkozom

Véres arcommal felnézek az égre,
Ím földi porhüvelyednek vége,
Ajkamat jól végzettem megnyalom,
-Csak egy állat vagyok-gondolom...