Minden pillantásom neked adom,
Nincs szó fátylam a némaságom.
A Hold is csendben minket figyel,
Vágyaimat fénye mögé rejtem el.
Érintenélek kezem megremegve vár,
Egy halk biztató szóra talán.

Körülöttünk a város zaja,
Nem hallom, csak a hangodat.
A folyó is halkan hömpölyög,
A szél sem bánt minket elköszön.
Sóhajtasz, hozzám szólt vágyad,
De csak némaságunk maradt.

Kereslek pedig már velem vagy,
Utam mégsem ért véget nálad.
Most elmegyek, de ne fájjon,
Lelked örökre magához láncolt.
Ismét idegenek közé lépek...
Várj rám megtalállak még téged.