Az avar halkan suttogja neved,
Előre lépni már nem merek.
Gyötrő vágyamat elrejtem,
A csodás alkonyt kémlelem.

Tekinteted félve keresem,
A te mélységed kell nekem.
Némaságod hív engem,
Arcod bársonyát érintem.

Hullámodban megmártózom,
A partot többé nem találom.
Hagyom magam elsüllyedni,
Sejtelmes szemedbe veszni.

Képzeletem elragadott,
Hisz nem látom az arcod.
Nincs más csak gondolatok.
Mégis..
Láncaim kezedbe adon.