Feléledt bennem, újra itt van,
Szomjazom az álmaidra.
Esőcseppként hullok magamban,
Felébredek édes vágyamban.

Sziklaként élek a tengerben,
De vized elporlaszt benne.
Kavicsként hullok a mélybe,
Felébredek az arcodat nézve.

Levél vagyok a fán élve,
Örvényed elragad ez égbe.
Összetörve hullok a földre,
Felébredek néma végzetemre.

Vér vagyok az ereidben,
Sejtjeid kitaszítanak belőled.
Megfagyva hullok gondolataidra,
Felébredek, saját nyomoromra.

Feléledt bennem, újra itt van,
Már nem szomjazom álmaidra.
Sárként hullok, magamban,
Felébrednék, de meghaltam.