Feltöltve: 2006-08-23 19:08:39
Megtekintve: 1651
Tél és elmúlás
Ablakomból nézem a csendet,
Az üvegre Jégvirág dermed,
Némán ülünk egymás mellett.
Ajkadra visszatért mosolyod,
Tudom, soha el nem hagyod!
Te is így emlékszel majd rám,
Az ablakban ülve mosolygok,
És kezemben, olvadó Jégvirág.
Az üvegre Jégvirág dermed,
Némán ülünk egymás mellett.
Ajkadra visszatért mosolyod,
Tudom, soha el nem hagyod!
Te is így emlékszel majd rám,
Az ablakban ülve mosolygok,
És kezemben, olvadó Jégvirág.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-29 15:52:51
Ez is nagyon búcsúzkodó, ebben kicsit magamra is ismerek:)
jó, nagyon:)