Egyszer behunytam a szemem
és láttam a halakat rajt' a pillákon.
mindegyik csak úszkált odabenn'
meg áthajózott a sok faágon.
Nyugodt voltam, mikor felébredt
az a kis lábdobogás a mellemben,
de tudod mikor a világ elkerekedett,
akkor összébbhúztam a takarót a perselyben.

engedtünk egy kádba cseppet
sem igérve a holnapnak
s ahogy beletápászkodtunk, még kísértett
hogy a véres virágok nehogy elhervadjanak.

hagyjuk még azt a táska kék
aggodalmat én is szeretnék
egy fakó kalács-házikót
benne fákkal és szórakoztatót,
mer' pénteken kortyolom tovább
a szerdai gyümölcslét...