Az összes gondolatom kitölti,
érzem ahogy az energiámat
elszívja, s az kiözönlik
át az átellenes világnak
alapkövén mázakként
kenődik - föl-le
súrolom, bőröm fényt
nyel el, mert tőle
kaptam a hangot
s ő el is vette
magamban rombolt.
ő épített e
lény
a hazug?
a hangtalan.
Fáradok,
hallom szokatlan
zöngését,
ahogy
átfúrja a bordák
közti résen karmait.