a napok észrevétlen gyűrődtek ráncba,
összefolyt egymással az azt követő
és eltűnt az előző este fogalmában
(mert egy üveg borral hívtuk elő)





a napok észrevétlen gyűrődtek egymásra
az azt követő ráfolyt az egyetlen ép
tegnapra, szomorú voltam, hogy szomorúnak látlak
és szokatlan lassan telt az egész.




azok oly észrevétlen szívódtak az égbe elfújta a napot
a szél -mint felhő- és
álmodtam olyat, hogy nem tudom a választ
az élő és fikció hogyan megnyerő.


(mostanság becsukom az ablakot aztán kinyitom és eresztek egy kis napfényt, azon felül a párkányra terelem a szót, mert sokkal egyszerűbb a műmárvány hidege, mint néhány megalvadt érverésé.)