embert öltél?
légy büszke magadra pont annyira, amennyire
én
a saját bűneimre büszkén tekintek.
és rajzolj.
fess egy szemhéjat az égő, leragadó, kimart szemed helyére.

én már öltem ám embert.
igaz, nem sikerült, mert csak akartam és nem tettem, csak gondolatok játszottak furán
és úgy csináltam, mint a kisgyerek, aki sokszor mondta, hogy nem ő volt.
valami mindig rosszul sül el
valaki mindig túlhisztériázza;
a drámahercegnő - elhagyott cipellőjét keresve -
megbotlik,
körbezuhanja a földet,
majd egy móló korlátjában végzi,
nem tudván, mitől fáj az az oldala
amiből kivágott valamit.
riadtan néz föl, aztán teszi is.

annyira találóak, amiket mondasz!
csak arra lennék kíváncsi,
miért muszáj megölni azt, akit szeretsz?