szívesen húznám újra ujját
és karját
tenyerét, mozgása megvakít,
csak pillákat látok odabenn
az íriszen keresztül.
sok volt így most.
minden darabrazuhant,
tört szakadt, mint a függöny
ami tucatnyi éve lóg a falnál -
hosszú, leér a földig.

és ha kiürült a fej butának érzed magad?
ha üres a szoba, akkor is létezik?
anyu mondd meg, kérlek, hányszor hagytad el az ágyad....

átbújtattam karját. téptem a papírból,
(ragasztóval volt átitatva) mint a kötődés
-kötés-
hozzá
mikor csak ő marad az egész szobában

anyu, ugye szólsz, ha te is kilépsz?!

szuszogás.
mosdatni még nem kellett...