pár napja már majdnem megtévesztett.
hagytam nyugodni és csendben féltem
a kiszakadástól
attól, hogy kivágják és rosszabb lesz, mint előtte.
adakozásképpen, mélyen a mellében
szorítkozott egy dedikált szív
(régen a gyermeknek is ez pumpált vért...)
ami hol kisebb, hol megdagad;
annyira szeretlek, hogy már hányok
ha megmutatod, hogy gyenge is tudsz lenni, pedig én hittem
a sebezhetetlenségedben
- szabadesés, hátha már
arra is képesek leszünk, hogy azt mondd: 'szeretlek'
és én sem lesütött szemmel nézek akkor rád
pedig legszívesebben elrohannék, mert nem bírok a súllyal
ami a torkomra nehezedik néha -
szabadesés, aztán
mikor a méter per szekundum kilapít, fájlalod az arcod, pedig
igazán akkor keltél volna föl, ha nem hallanád amit most mondok.