tegnap kicsit furcsán aludtam el.
görcsösen szorítottam a párnát, míg meg nem fojtott
sipító tüdeje és
rajta
végig nem rezonált minden egyes kilégzés.
aztán azt hiszem, ügyes voltam.
álmomban újrajártam a szokott szobákat
és levegőt, benn a képkeret szárai közt
és azt hittem, tegnap van, de már rég a holnapban álltam.
legbelül.

fáradtan ébredtem. ajtók alatt bújva
megtettem a szokott kilométereket.