szublimáló gyermekeidet fektesd
szép sorba, egymással szembe.
-reájuk dobva-
fölötted egy ég terül el
csukott szemmel néz föl rád, csak nyelve mozdul
körötted egy pára, akár
ha szemeid csukva
-tátja el magát-
ők sötét karikákat rajzolnak szétrebbenő pillák közé
alattad csak fű lehell éles
karok ragadva minden hályog mögött
elfogadva, kik vagyunk.