Korongok, távoli léptető
báj
szolgalék, elszökik síneken
száj nélküli
ostobák farkukon szép
masniba kötve lelkiéletük.
Szigorú másnap
tőlem szállítva le
elkopott reggelek óh,
szétrágott verssorok közt bukdácsoló
hangtalan lépegtető
sárga sugarat,
szálak sátrába fojtogatva
naponta szirupos kattogásra
dúdolva bújik bele
a szájról olvasó..