gyomromnál átszúrva vergődik
egy ágyon
acsarog a sivatagok kimaradt részei mögül
a szivárgó hátulracsúszó poézis
míg kaparja le
mellén a szokatlanságot
átitatja hangosan, hangosabban már
nem is menekülhet józan ész a sejtből.
'itt vagyok!' suttogja magának
se fény sem pedig
kiakasztott gyűrődés
'hát nem látsz? én tudlak'
érzékelni nemcsak a szemekkel lehet..