s míg hangosan nevettél,
én zúgolódtam
a felkapart szélű
parkolóban
-csak egy tér
volt ott fióka
szabadba'- vesztegetett hangsúlyokat
dobálva szelidítettél meg, te
tóparti róka
(ha meginogsz, még várhat) a
folyóba rejtem minden átitatott
formám
és kertem még ugyanúgy csillámlik,
szomorú hullám-tanulmánnyá
rúg magába a sok behorpadt szó -
minden átlátszó, minden
átvágható.