Tömpe ujjait combomra fekteti,
Feszíti őket lassan ketté,
S riadva tekintek magam elé
S nézem a láz, miként fajúl tetté.

Megcsömörlött testem, feladja ím
Apró zendülésben koccanak fogaim,
Amint érzem magamban e papot,
Belémfújja az ateista rosszindulatot.

Kereszttel szemben, függő szentképen,
Szoborból ömlő, vöröslő művéren,
Eltitkolt sunyi titkokban lappang
Valahol a hit, mi Háborúkat robbant.

Fajúlt erkölcsök, vérben forgó szavak
Háborúban fekvő, ártatlan holtak
S látom gyerek testét egy varjú sereg tépi,
Ó Emberek, nézzétek! Tényleg ez megéri?!

Vérben hagyta igéit, az áldozatok fia
Keresztre szegték, bor vére ömlött,
Testébe a dárda mint kenyérbe a villa,
GAz kutyák által, szinte beletörött.

Nem hittem el e szavakat soha
Ez mind csak pénz ,
gyülölet ,
politika.
Mert szent misén kaptak azon papot,
Hogy arról prédikált kire szavazzatok.

Elvakúlt fertőben nevelkedik a hit,
Senki sem látja magában nyomait,
Csak néha néha az aki bigott,
Gyűjti a polcára azt mit Isten adott.

Ebben a világban nem a Jó nyer,
Maga az egyház játszik emberekkel,
Ellenségünk kikiáltva vérben írva névvel
De ez nem a Sátán, hanem Te vagy, ember...