Lelkek hóhéra: ármány, tánc ez épp,
Ostorral jár kel, nem éri pór nép.
Lelkek hóhéra: lecsap ismét rám,
De nem adom fejem, így kinyílik a szám:
- Ó hóhér! KI itt állsz elöttem! Véremért cserébe a véremig bünhődtem.
-Ó hóhér! Te fattyú! Álnok kígyószülött!
Szívedben én hittem?! De ez nem más,hiszen: ÜSZÖK!

Lelkek hóhéra: hátat fordít ím:
Nem hatják meg kérő , vádló szavaim.
Lelkek hóhéra : Csaló boszorkány!
Lelke helyett szurok, s szíve csak ármány!

Lelkek Hóhéra elszalad előlem,
Kaszámmal kéjesen egyre csak követem,
Lelkek Hóhéra! Halálom megkövet!
Ki fájdalmat okoz, így bünhődik meg!

Feszűlt figyelem, sarjad vége víz,
A szűz feszítve, lengve megigéz.
Látomás egy csendben, mely csak fülemre hat,
Szóval tettel élve, még meg sosem csaltalak.

Hittem benned Hóhér! Nyisd ki szívedet!
A kegyelem döfést, miért nem adod meg?!
Eltiporva fekszem, s kezed felém nyúl!
Inkább tiporjanak, csak ne te, ha testem el is hull!

Lelkek Hóhéra veled háltam én...
Hálátlan a véred! Lelked sötét szén!
S szó szót követ csak, így inkább kushadok!
Szenvedésemmel köszönetet, nem szolgáltatok!