Szó szót követ, végső nyughelymet így vetvén meg; Földhalmot fordít egy életlen ásó... elég mély ez? Két méter már Jó.

Sírhelyem, nyughelyem nem fakaszt panaszra. A csend városa ez, hol örök álom ölel...
( a csendben minden holt énekel...)

S sikongva ugrik szét a nép: Agy őrjítő fantomkép hagy lábnyomot emlékeitekben. Mert kiborúl lassan a fekete koporsó:
S látja mind, hogy mily jó!
A test , ha rothadó, a test az pusztuló!

Bámész rongy nép az ember, félnetek kell! félnetek kell!
Mert a való , az igaz szó:
Ember a test az rothadó!

S férgek martaléka lesz agyad hona, vörös szú költözik fogatokba, s bűzlő zöld hordó lesz hasatok, a testetek halott, mert a lélek elhagyott.

Emberek ... gyalázat rátok! Míg kriptákban kukacok raja férgeskedik, sikoltoztak, ha egy hernyó rátok esik.

Nézz le mélyre, a két méter mélybe, lásdd hogy mily jó!
A test az rothadó, a test az pusztuló...