Mostoha gyermek voltam, s a lét ágán álltam,
Volt , hogy felhők közt magasan szálltam,
Voltak szárnyaim, voltak vágyaim, de már mi maradt, azok csak múló árnyaim.
Ki az a lény ki megteremtett engem?
Csak tévedés lenne, hogy emberi lettem,
s serleget tartok a pokol felé:
- Ó apám, hol a vörös szőnyeg? Tedd gyermeked elé!


Mostoha gyermek vagyok, utcákat járom.
Van mi volt, mi lesz? a Halál múló álom.
S csak egy kérédést hajtok: Válaszomat várom!
Ó apám, nem látod? a Földön kell most állnom!

Fekete szárnyad takart
eddig engem, tűztől izzó szemed páztázta a testem, forró lehelleted érinté a bőröm:
FOGAID KÖZÖTT, KELLETT ÖRLŐDNÖM!

Volt múltam: nem ereszt!
-Ó APÁM MIÉRT TETTED EZT?! VÖRÖS SZŐNYGEET IGÉRTÉL, NEM MÁS EZ: TISZTA VÉR! MOST SZAVAD MIT SEM ÉR, MIÉRT BÜNTETSZ A BŰNÖMÉRT?!

-Ó apám fogadj vissza, lelkem immár bűntől tiszta !
-Ó apám , fogadj vissza, véremet
egy világ issza!

Voltam kegyes, voltam boldog, sírokon lépdelő élőholt.
Voltam vámpír, voltam ember;< MOST AZ VAGYOK KIT EGY VILÁG ELNYEL!

Míg éltemben kardok szúrták hátam, a Halálban a Gyehennát vészesen vártam, s üvöltöttem: Apám mindíg elkerül!
- Mondd , hol a szőnyeg mi a Földre ráterül?

Szerelmem voltál hüvös éjjelen, megérintettelek, veled vétkeztem, s most könnyek folynak végig arcomon:
APÁM! ADD VÉGRE! A SZŐNYEGET AKAROM!

Mostoha gyermek leszek, éjnek idején, s ott fogok állni a temetők legszélén. Lobogó kereszt leszek holtak sírja felett:
Szél leszek én; Angyal lehellet....
S köszönni fogom dicső nevedet:
S AZT APÁM, IGEN! A VÖRÖS SZŐNYEGET!