Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lex
Alkotások száma: 15
Regisztrált: 2006-05-02
Belépett: 2008-07-19
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (15)
Feltöltve: 2006-05-15 21:55:45
Megtekintve: 1715
Démonná váltam, az emberi világban
Elkaptak, és magukkal vittek,
Körülöttem lángok csaptak fel.
Nincs menekvés most már,
Magukkal visznek, nem térek vissza már.

Kapuban megálltam,
Visszanéztem a világba.
Ezt a sorsot érdemlem,
Beletörődök, bármi is legyen.

A kapuban már láttam a tüzet,
Nem olyan volt, mint képzeltem.
A láng nem vörös, hanem vakítóan kék,
Fekete árnyalattal ötvözve, de miért?

Látni még az égő embereket,
Szánalmat szívem mégsem érez.
Semlegesen nézek,
Mikor a démonok elengednek.

"Te is közénk tartozol,
Lelked emberek közé nem való."
Testem izzani kezdett,
Kezemet ellepte a pokol tüze.

Már nem vagyok ember,
De akkor mi lettem?
Egy tükröt raktak elém,
Arcomtól, elöntött a büszkeség.

Szemfogaim, akár egy vámpíré,
Szemeim, mint a sátáné.
Mélyzöld szemem ragyogott,
Illett sápadt arcomhoz.

Majd újra emberré váltam,
Visszaküldtek az emberi világba.
Az a feladatom, hogy öljek,
Nekem ez már semmit sem jelent.

Mosolyomat ha látod, elveszem életed,
Ne feledd el, én leszek a végzeted.

2006.02.25.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
Lex
2006-05-16 15:20:19
Majd elolvasom.. most csak átnézem ki? mi? merre? hogyan? :D
2006-05-16 08:22:19
Látni akarom a mosolyod... olvasd el a 'Feloldozás' című verset... éppen az ilyen önmagukból kifordult embereknek szól :)) Negatívumként ismét a formát kell mondanom... :p