Sötét szobában feküdtem,
Találkoztam egy félelemmel.
Mi volt az még nem tudom,
De fáj, hogy mindent elrontok.

Becsuktam szemeim,
Gondolatban felvágtam ereim.
Lebegtem a nagy semmiben,
De fáj, hogy senki sincs velem.

Nem láttam semmit,
Nem hallottam semmit.
Elnyelt a fekete mélység,
Fáj, nincs bennem semmi más érzés?

Két hangot hallottam hirtelen,
Az egyiktől rettegtem.
A másik hang, azt mondta kérlek,
Fáj, mert eltűnt a messziségben.

Jobb lenne a világ nélkülem?
Igen.
Hiányoznék valakinek?
Már nem hiszem.

Mindent elrontok,
Senkinek sem jó, ha maradok.
Inkább lebegnék tovább a semmiben,
De fáj, ha nem lehetek melletted.

Kinyitottam szemem, s arra gondoltam,
A világ már elhagyott, de van aki visszatart.
Mégis fáj, hogy nem lehetek lent a pokolban.